A minap csináltam 3,5 kilo nokedlit.
Nem. Nem csavarodtam be. Én így szoktam.
Azért így, mert már régen rájöttem, hogy ha egyszer összekenek egy csomó dolgot, akkor legyen ennek értelme. És persze van egy jónak tűnő technikám is a fagyasztásra, illetve a fagyasztott nokedli felhasználására.
De nem is ez az, amiért írási kényszerem támadt.
A nokedliről hihetnénk azt, hogy a nokedli az nokedli, és ebben aztán nincs különbség, bárki készíti, az akkor is nokedli.
Na, ez az, ami nem igaz.
Kezdjük a nokedli készítés végén, a kiszaggatásával.
Erre nagyon praktikus kis készülékeket lehet találni a piacon.
A kis tologatós lapátostól a tekerősön keresztül a krumlinyomóhoz hasonló „csodagépig”.
Na, és mit gondoltok, melyik a legjobb szaggató? Melyik szaggatóval készített nokedli a legfinomabb?
Elárulom. Azok nyertek, akik a deszkára szavaztak.
Én itthon nem is vagyok hajlandó megenni csak a deszkáról szaggatott nokedlit. Mondhat mindenki azt, amit akar, de a deszkáról szaggatottnak más az íze, más az állaga, és nincs is párja.
De nem csak a szaggatásban térnek el a készítési módok.
Hallottam már élesztővel készítettről. Igaz, nem ettem még ilyet.
De amilyet ettem, az a vegetás. Sőt! Ilyet már csináltam is.
Ebbe egy kevés, vagy akár több vegetát kell keverni, és kanállal olyan dió nagyságúra szaggatni. Köretként ettem/ettük és finom is volt, de valahogy azért nem telepedett rá a konyhánkra.
Most jöjjön a nokedli tészta készítése.
Eben is hihetetlen különbségek vannak, de most csak a saját módszeremet írom le.
Én egy tojáshoz nem egészen egy deci vizet adok és egy kevés sót. A kevés só az azt jelenti, hogy 5 tojás esetében egy csapott teáskanál só teszek bele.
Elkeverem és több részletben annyi lisztet keverek bele, hogy megfelelő sűrűségű „galuskatésztát” kapjak. Ezt jobban nem tudom leírni, mert a tojások sem egyformák, meg persze a liszt minősége sem. De mindenki hamar rájöhet, hogy neki mi a leg jobb.
Ha keményebb tésztát keverünk, keményebb nokedlit kapunk, ha puhábbat, akkor lágyabbat. Ez ennyi, mindössze.
Nem kell, legalábbis én nem szoktam gondot fordítani arra, hogy simára keverjem a tésztát. Maradhat csomós. Viszont hagyom pihenni, 15-30 percet. Ez a módszer nekem nagyon jól bevált.
Deszkáról szaggatom, mint már írtam, forrásban lévő, enyhén sózott vízbe.
Amikor a nokedli feljön a víz tetejére, lehet is kiszedni azonnal. Nem szabad tovább főzni, mert – furcsa módon – a túlfőzéstől lesz majd liszt íze.
Amikor kiszedem, akkor mindig tiszta disznózsírt teszek rá. Egy-egy adagra, kb. olyan féldiónyi darabot. Jól elkeverem, hogy minden egyes nokedli kapjon egy kis bevonatot.
Ezt minden egyes főzési adag után megismétlem. Így a végén nem ragad össze a nokedli.
És valami fontos itt. Sosem mosom le a nokedlit hideg vízzel! Ami a kifőzés után rajta van, az mind-mind hozzátartozik, és persze ehető. Ez így együtt, komplex módon adja a nokedli ízét.
Még talán az is fontos lehet, hogy mennyi az a nokedli, amit egyszerre beleszaggatok a vízbe. Nos, én egy fél öklömnyi tésztát kotrok ki a tálból a deszkára. Ez kényelmesen szaggatható mennyiség egy adagként. Mire végzek, a nagyja fel is jön a víz tetejére, és mire a tetejéről lehalászom a készet, addig a maradék is feljön.
És kész.
És most a fagyasztás.
Nem túl bonyolult dolog persze ez sem.
De azért, ha olyanunk van, és 10 tojásból, több mint egy kiló lisztből támad kedvünk egyszerre nokedlit csinálni, és épp nincs kéznél 20 éhes száj, akkor persze fagyasztani kell.
Mint azt már írtam, én sokszor megkeverem a kifőzött nokedlit, és így nincs összeragadva. Amikor kihűlt, de még nem szárad a teteje, ez mennyiségtől függően 30-60 perc is lehet, akkor szépen bezacskózóm, nejlon zacskóba, 30 dekás adagokban.
Lazán, és még véletlenül sem tömörítve. Hogy a levegőt könnyedén ki lehessen szorítani a lezárt tasakból, hústűvel néhány lukat szúrok rajta. És most már tényleg nincs más hátra, mint a fagyasztóba rakni.
Most épp 3,5 kiló nokedlim van lefagyasztva ilyen módon.
A felhasználás persze még egyszerűbb.
De nehogy azt higgyétek, hogy egy csomag nokedlit egyszerre meg kell ennetek! Azért is fontos a kevergetéssel fellazított állapot, és ebben az állapotban történő lefagyasztás, mert amikor szükségetek van egy kevés nokedlire, mondjuk egy jó kis gombalevesbe, betétként, akkor egy csomagból könnyűszerrel letörhetünk pont annyit, amennyire épp szükségünk van.
Ebben az esetben azonnal, jegesen mehet a levesbe.
Ha köretként van szükségem rá, akkor kiveszek egy darabot, és egy tálkában forró vizet engedek rá.
Olyan forrót, ami a csapból kifolyik, amikor a legforróbb jön ki belőle.
4-5 perc múlva, eddig lehűlik a víz, és kiolvad a nokedli, lecserélem a vizet, ismét forróra. Újabb 4-5 perc múlva a nokedli kész, tálalható, fogyasztható.
Ha viszont tojásos nokedlit csinálok, akkor az első forró vizes melegítés után, leöntve róla az összes vizet, mehet a serpenyőbe, és lehet ráütni a tojásokat.
Ez is nagyon finom, ezt is nagyon szeretem.
Ettetek már májas zúzapörköltet tojásos nokedlivel? Ha nem, akkor pótoljátok ezt a hiányosságot, de nagyon gyorsan! :-)
